Miután elgondolkoztam azon, hogy mi visz rá embereket arra, hogy ennyi lomot halmozzanak fel otthonukban, egy kicsit utána néztem a dolognak. A netet böngészve ráakadtam a life.hu cikkére, amely pont ezt taglalja. 

"Néha olyan nehéz megválni egy tárgytól. Egyszerűen azért, mert a por mellett emlékek rakódtak rá. Egy anyaillatú sál, egy gyűrött iskolai füzet az első piros ponttal, egy kiscipő. Az ésszerűség azonban a legtöbb embernél képes felülírni a "minden tárgyhoz" ragaszkodás érzését, és nem tárgyakban őrzi a múltját.

Néhány ember számára azonban nemcsak lehetetlen feladat a tárgyak kidobása vagy elajándékozása, hanem emellé még kényszeresen gyűjtöget is. Olyan tárgyakat is, amelyekre semmi szüksége: működésképtelen műszaki cikkeket, ruhákat, rongyokat zsákszámra, műanyag tasakokat, ládákat, dobozokat, spárgát és gombot, virág nélküli cserepet. Ez a fajta viselkedés azonban már betegség. A szakirodalom kényszeres gyűjtögetés vagy patologikus halmozás néven tartja számon a megjelenését."

Visszagondolva arra az állapotra, amely az ominózus lomtalanítási munkát megelőzte, hajlok arra a megállapításra, hogy, a lakásban élő néni kényszeres gyűjtögető volt. Ennek a betegségnek az okairól is olvastam a cikkben, melyet most közzéadok.

"A magány ellensúlyozása

A betegség tulajdonképpen jelzésértékű: a benne szenvedő ember komolyabb lelki zavaraira utalhat, miközben nagyon nehéz a kóros viselkedést a könnyedebb gyűjtögetési szokásoktól elkülöníteni. Egy biztos, a szélsőséges gyűjtögetés és felhalmozás minden esetben talajvesztettségre, a magánytól való félelemre - vagy már jelenlévő fájdalmas magányra utalhat."

"A mennyezettől a padlóig

Egészen más a helyzet azokban az esetekben, amikor valaki már mozdulni sem tud a lakásában felhalmozott haszontalan holmik miatt. Ezekben az esetekben már valódi kényszerbetegségről beszélünk, és súlyosbítja az állapotot, hogy a beteg nem takarít - nem is tudna a zsúfoltság miatt -, de nem is képes rá, ahogy önmaga gondozása, tisztántartása is háttérbe szorul."

Hogy megértsük a dolgok mibenlétét, végezetül álljon itt egy pszichológus véleménye:

A kényszeres gyűjtögetés (patologikus halmozás) egy pszichológiai betegség, amelynek során az illető olyan mértékben halmoz fel tárgyakat, dolgokat az otthonában, hogy egy idő után mozdulni sem tud. 

A háttérben általában félelem (vagy ürességérzet) állhat, pl. társ elvesztésétől vagy a magánytól. Ilyenkor a tárgyak birtoklásának érzése az, amely a hiány betöltését szolgálja. Esetleg "kapaszkodik" a tárgyakba, azok pozícióját ellenőrizheti, vagyis a tárgyakon keresztül uralja, irányítja a saját életét. A kezelés hosszadalmas terápiát igényel.

Alapvetően az embernek természetes hajlama van a felhalmozásra, hiszen ez a záloga a túlélésnek, régen fontos funkciót töltött be. A kóros állapotot csak fokozati különbség választja el a teljesen egészségestől. Bizonyos esetekben "normális" a gyűjtögetés, pl. tárgyak gyűjtése, amelynek értéke van az egyén számára, pl. emlék, vagy kötődik hozzá valamilyen érzelem. A bélyeg-, szalvétagyűjtés is lehet hobbi, kóros formát akkor ölthet a gyűjtögetés, ha már csak a felhalmozás mennyiségéről szól, és akadályozza a normális életvitelt."

(Az idézett cikkek a forrása a life.hu portál)

Lomtalanítás, szállítás, költöztetés kizárólag profiktól!